Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Véget értek a román órák

2015.06.19

 

Megérkezett a nyár. A nyárral együtt pedig nem csak a hideg napok értek véget, hanem a mi pályázatunk is, a gyerekek örömére és az én szomorúságomra.

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ezt a pályázatot Edit nénivel teljes egészében a magunkénak mondhatjuk így az eltelt hónapok után, hiszen úgy a pályázat megírásában, mint annak lebonyolításában mindenben egymásra számíthattunk, segítettük, bátorítottuk egymást, átvészeltünk betegségeket, támadásokat, együtt örültünk a sikereknek, a mosolyoknak, hálának, melyet a gyerekektől kaptunk nap, mint nap.

Pályázatunk kommunikációfejlesztésről szólt. Ez ismétlést, a hibák korrigálását, a nehézségek felismerését foglalta magába, ehhez jött hozzá néhány újdonság, új szavak, mondatok és kijelentések. Ezért nem volt minden órára megszabva, mivel foglalkozzunk, mit csináljunk, hiszen volt, hogy épp kérdésekkel jöttek a gyerekek, volt, hogy nem értettek valamit, amit éppen tanultak és olyankor ezek a dolgok elsőbbséget élveztek, ezekkel foglalkoztunk.

Újra kihangsúlyoznám azt is, hogy ezeken az órákon amellett, hogy rengeteg új dolgot, kifejezést tanultunk, nagyon sokat ismételtünk, hiszen amellett, hogy nagyon sokan sok mindent tudtak már, rengeteg olyan gyerek volt, akiknek szükséges volt a rendszeres ismétlés, a már tanult szavak felemlegetése. Számunkra az volt a legfontosabb, hogy minden gyerek fejlődjön a maga módján, és bátran kijelenthetem, hogy ezt meg is valósítottuk. Ha csak pár szó, kifejezés is ragadt rá néhány gyerekre, már az is fejlődésnek számit.

Sajnos volt olyan csoportom is, amelyik nem vette komolyan a munkát, valamiért az volt az érzésem, hogy nem mérik fel a súlyát annak, hogy ezeknek a dolgoknak még nagy hasznát vehetik egy vagy épp két év múlva. Sajnos az ők esetükben az eredmény sem kiemelkedő, de én a munkámat elvégeztem, és remélem, néhányan közülük majd értékelni fogják ezt.

A jelenlétekről is szeretnék pár szót szólni, hiszen a gyerekek szinte minden órán maximális létszámmal vettek részt. A pár hiányzás a betegségeknek volt tulajdonítható, a járványok, megfázás gyakran okoztak nekem és a gyerekeknek is kellemetlenségeket.

Az eredményekkel összességében meg vagyok elégedve, ismétléskor kiderült, hogy a gyerekek szinte minden tanult dologra emlékeztek, csak nagyon keveset felejtettek, de azokat is felelevenítettük, amik esetleg feledésbe merültek.

Minden hónapban felmértem a tanulók tudását, emellett órán is gyakran visszakérdeztem az előző órákon tanultakra, hiszen ha gyakran ismétlünk valamit, az véleményem szerint sokkal jobban megmarad.

A tanulás mellett mindig jutott idő játékra is, órák végén mindig kitaláltunk valamit, hogy kicsit kiszellőztessük az agyunkat. Volt, hogy a szabadban tanultunk, gyermeknapkor a gyerekek szerint „lazultunk”, hiszen rajzfilmet néztek, játszottak, hisz kiérdemelték.

Összességében úgy gondolom, és remélem szülő, gyerek és mindenki úgy gondolja, hogy hasonló dolgokra igenis nagy szükség lenne szinte minden tanévben, hiszen az ilyesfajta tevékenységek kizárólag a gyerekek javára válhatnak.

Csütörtökön, 2015. június 18-án, a két hetedikes csoport egy-egy rövid jelenetet adott elő, mindannyiunk és a szülők, hozzátartozók nagy örömére.

Hatalmas ajándék volt ez a pár hónap, hiszen a gyerekek térítésmentesen vehettek részt a foglalkozásokon, ezért és a lehetőségért köszönetünket fejezzük ki a Fundația Mereu Aproape alapítványnak.

Román Szidónia