Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csíkszentdomokos is MESÉL!

2015.09.28

rsrc-logo.jpg

Siracusa, hol mesélnek a kövek, s ahová 9 európai ország (Finnország, Olaszország, Dánia, Spanyolország, Hollandia, Románia, Szlovénia, Észak-Írország, Csehország) képviselői gyűltek össze beszélni a meséltetés szükségességéről, fontosságáról, hogyanjáról.

Valamikor a mesét felnőtteknek írták, ma a felnőttek élettörténetei mesékké, úgynevezett sztorikká alakulnak át. Az „elmesélt” élettörténetek, sorsok nagyközönség elé tárása nem egyszerű dolog, sebeket szaggathat fel, sírásra fakaszthatja a „mesélőt”, de nevettethet is. Tudjuk, utólag a legszörnyűbb dolgok is megszépülnek, de nem múlnak el nyomtalanul. Az elmesélt élettörténetek tanulságait jó megszívlelni, tanulni belőlük, mert általuk „jobbá” lehetünk, elfogadóbbá válhatunk, leszokhatunk a siránkozásról, panaszkodásról. A ”mesélő” emberek, már akiket rá lehet bírni arra, hogy meséljenek, általában vidám, optimista, hosszú életet megért emberek. Ez csak úgy sikerülhetett, hogy meglátták az örömet az ürömben, hittek az istenben, és dolgoztak, tették a dolgukat tehetségük, erejük szerint. 

A kilenc ország képviselete kilenc féle témát (bevándorlók, fogyatékos emberek, 50 év feletti emberek, idősek élettörténetei, problémái, stb.) választott, jó volt hallgatni, látni azt a lelkesedést, amivel megosztották tapasztalataikat, s azt az igyekezetet, hogy valamilyen formában a”mesélő” segítségére legyenek. 
Siracusa utcáin sétálva egy cseppnyi múltba cseppentünk vissza, hol minden épületnek, utcasaroknak, asztalnak, széknek, csipketerítőnek meg volt a története. Meséltek, anélkül, hogy megszólaltak volna. Meséltek dolgos, szorgos kezekről, kitartásról, kemény munkáról, szolgaságról, szolgasorsról, jólétről, szegénységről. A város mai lakósai átmentették nekünk, megmentették a rövidnadrágos, napszemüveges nemzedéknek. 
A projektben résztvevő országok „mesélőinek” mesévé szépült történetei szavakban mondják el a fent említett tárgyak néma történéseit. Mi kérdezünk, ők megválaszolják a feltett, s a fel nem tett kérdéseinket is. Hátha tanulnánk belőle!
Sándor Edit