Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tízezer könnycsepp

2010.05.27

Kép Egy önéletrajzi írást szeretnék ajánlani nektek, mégpedig Elizabeth Kim Tízezer könnycsepp című kötetét. A könyv Egy koreai faluban született kislány történetét meséli el, az ő életéről, viszontagságairól szól. Készüljünk fel rá, hogy európai, modern felfogásunkkal olvasva sokszor érthetetlen, megmagyarázhatatlan a könyv, de talán hozzásegít majd ahhoz, hogy olvasás után egy kicsit másképp nézzünk bizonyos dolgokra.

A címszereplő kislány egy koreai faluban születik. Édesanyja kitaszított: egy amerikai katonától, törvénytelen kapcsolatból születik a lánya, aki így honhyol lesz, azaz olyan nő, akinek nincs se neve, sem születési dátuma; olyan, mintha nem is létezne. Az anya a nehéz körülményeik ellenére igyekszik a legtöbbet megadni lánya számára, az anyagi nélkülözést rengeteg szeretettel pótolja, így a kislány voltaképp boldogan éli az életét. Aztán az idillnek korán vége szakad, és elkezdődik Elizabeth vesszőfutása.

Édesanyja, Omma gyilkosság áldozata lesz – saját családja végez vele, hogy lemossák a rajtuk esett „szégyenfoltot” – , ő pedig árvaházba kerül, ahol szinte állati sorban, ketrecekben tartják a gyerekeket; és az a céljuk, hogy mielőbb nevelőszülőket találjanak nekik. A kislány viszonylag hosszú ideig sínylődik itt, aztán végül egy amerikai házaspár fogadja őt örökbe, tőlük kapja az új nevét, és az új névvel új egyéniséget is rá akarnak kényszeríteni. A bigott vallásos házaspár nem engedélyez neki semmilyen szabadságot. Minden apró vétségért szigorúan megbüntetik, maradi elveikkel nevetségessé teszik mások előtt is. A lány küzd: magával, nevelőszüleivel, a várossal, ahol élni kényszerül.
Eleinte meg akar felelni mindenféle elvárásnak, annak ellenére, hogy dicséretet sohasem kap, akárhogy igyekezzék is, büntetést viszont annál többet. Nevelőszülei nem is gyerekként, hanem afféle házicselédként kezelik. Gátlások, szorongások és félelmek alakulnak ki benne, és ezekkel a félelmekkel egyedül kell megküzdenie, senkije sincs, akitől támogatást kaphatna.
A nevelőszüleitől egy rákényszerített házasság jelenti a menekvést, azonban rá kell jönnie, hogy csöbörből vödörbe került. A férfi üti-veri, és lépten-nyomon megcsalja őt. Végül születik egy lánya, és ez a momentum kényszeríti rá, hogy lépjen: lerázza magáról a belenevelt engedelmességet, és a saját lábára álljon.
Megkezdi hát az utat, ami végül a gyógyuláshoz vezet, megbékél a világgal, és megbékél önmagával is.

Bevallom, voltak gondjaim a könyvvel. A stílusa eléggé sekélyes, tényleg olyan érzése van az embernek, hogy egy átlagember naplójába lapozhat bele. Nem tudom, hogy ez a fordítás számlájára írható-e, de sok helyen fordulnak elő zavaró szóismétlések, néhol kitekeredett mondatok is.
Ennek ellenére lebilincselő történetről van szó, mindenképp érdemes elolvasnia annak, akit érdekelnek az emberi sorsok, és szeret elgondolkodni olyan dolgokon, amelyekről egyébként hajlamosak vagyunk tudomást sem venni; vagy azt hisszük, napjainkban ilyesmi talán meg sem eshet.
Pedig akár a környezetünkben is lehetnek olyanok, akik – ha nem is ilyen mértékben –, de hasonló problémákkal küzdenek: a kiközösítés, az erőszak, a másokon való uralkodás beteges kényszere sajnos nem tűntek még el a világunkból.
by Budavári B. Béla