Ideges, hisztis, nyugtalan, labilis, bizonytalan, túlérzékeny – szoktuk mondani azokra az emberekre, akik érzékenyen és eltúlzottan reagálnak a dolgokra, akiknek belső erejük gyenge ahhoz, hogy saját maguk irányítsák az életüket, és ne az események pillanatnyi hatások irányítsák őket.

A túlérzékenység és a belső labilitás a kifejező mozgásokban, a testbeszédben – mint mimika, testtartás, hanghordozás – is tetten érhető. Mivel az írás is a kifejező mozgások törvényszerűségén alapul, így több olyan grafológiai jel létezik, amelyek a lélek és a személyiség diszharmonikus, egyensúlyát vesztett működésére hívják fel a figyelmet.

Túlérzékeny vagy? Hol, mely területen és miért?

Pici és ingadozó betű és oválméret
Az alacsony, labilis önértékelés és a belső erő hiányának a grafológiai jelei. Az így írók rendszerint a külvilágtól várják a megerősítést és a visszaigazolást. A kudarcot, a frusztrációt rosszul tűrik.

Magas feszültségfok az írásban, elrántott szúró végvonal, áthúzás
Ha olyan feszes az írás, mint egy összenyomott, ugrásra kész rugó, akkor az író a legcsekélyebb dolgokra, apró félreértésekre is ugrik, robban. Ha elrántott, szúrós végvonalak és áthúzások is vannak íz írásban, akkor az illető támadó, agresszív, másokat hibáztató magatartása is megmutatkozik.

Fonalas hullámos vagy ellentétes duktus mély nyergű füzér
A fonalas, hullámos kötésmód egyértelműen a túlérzékenység jele. Az így író ember minden rezdülést azonnal felfog, és rögtön reagál is. Izgulékony, türelmetlen, nehezen bírja a testi-lelki megterheléseket, a stresszhelyzeteket. Az ellentétes duktusszal (árkád és füzér) vagy kettős íveléssel írók esetén az ellentétes belső erők állnak szemben. Egyszerre akar nyitott és barátkozó, illetve zárkózott, magára figyelő lenni. A mély-nyergű füzérekkel író személyek érzelmileg túl mélyen fogják fel a dolgokat, mindent a szívükre vesznek, rágódnak a dolgokon, és képtelenek feldolgozni a hatásokat.

Ingadozó dőlésszög, szár domináns írás, szabálytalanság
Itt a belső kiegyensúlyozatlanságot az okozza, hogy a vágyott és a megengedett, az ösztönén és a felettes én, a szellemi és az anyagi törekvések harcolnak egymással. amikor az ember az egyik irányba elindulna, a másik válik sürgetővé, és fordítva. Így csak ide-oda kapkod, de nem jut előre, ami elégedetlenséget és sikertelenséget eredményez és az idegrendszer is megviseli.

Hullámzó és süllyedő sorok, lerántott végvonalak
A hullámzó sorok esetén az értelem irányítása másodlagos, a pillanatnyi ingerek és azok nyomán keletkező érzelmek, indulatok vagy hangulatok határozzák meg a cselekvést. A tervek, célok az aktuális érzelmek miatt egymást váltják, és ritkán valósulnak meg. A süllyedő sorok, lerántott végvonalak gyakran az előző grafológiai jel következményei lehetnek. Hiszen a folyamatos ide-oda csapódások során szerzett sérelmek és bántások és eredménytelenség következtében az ember hangulata csüggedővé, nyomottá, depresszióssá válik. Úgy érzi, mindenben és mindenkiben csalódott, és biztonságosabbnak véli visszahúzódni belső világába, a maga teremtette ideálok közé.

 Túl nagy, felfújt –lufiszerű felső hurok, a felső szárak reszketegsége, fordulópontnál megtört, csomós jellege, horpadása
Aki a mindennapok gyakorlatában, a valós életben sikertelen vagy nem találja a helyét, az gyakran belső gondolatvilágába menekül, és az ok-okozati összefüggések megismerése helyett a fantázia veszi át főszerepet. A fantázia és az illúziók lufiszerű felső hurkokat eredményeznek. A felső szárak reszketegsége nyugtalan gondolkodást jelez, amelyben az objektív tények a fantázia elemeivel keverednek. A törések és csomók a felső hurkokban a gondolatmenetek megszakadását, elakadását jelzik, amit előidézhet egy spontán tudatosodott élmény, elképzelés, vagy szorongást keltő emlék, trauma, fóbia.

Alsó hurkoknál a betű és a hurok különválása, szögképződés
A túlérzékenység az ösztön – és szexuális életre is kihathat oly módon, hogy az ember félelmei, előítéletei, gyermekkori élményei, vagy a zavaró külső körülmények miatt megpróbálja leválasztani magáról vagy elfojtani belső késztetéseit, ami az ösztönélet diszharmóniáját eredményezi. Ilyenkor kerülő módon érvényesülnek az elfojtott energiák, és gyakran a fantázia világában nyernek kielégülést.

Ahogy a grafológiai mondás is tartja „egy jel nem jel”, vagyis egyetlen írásjellemző esetén nem kell rögtön pánikba esni, ám ha csoportosan jelennek meg, vagy hirtelen bukkannak fel az írásban, ne hagyjuk figyelmen kívül, hanem szánjunk időt az önismeretre, a személyiségfejlesztésre, akár külső segítség bevonásával.

Szabó Szilvia