Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A mese szerepe a kisgyermek fejlődésében

2011.10.03

 "Az első évek örökké tartanak!”

Az ekkor szerzett élmények, ismeretek egész életünkben meghatározóak. Egészségünk záloga kulturális és lelki örökségünk ápolása és továbbhagyományozása, amelyet a direkt a magzatnak, csecsemőnek, kisgyermeknek szóló beszéd, ének, mondóka, vers, mese jelent.

Olvasmányajánlásunkkal – a Magyar Olvasástársaság VII. Országos népmese napjának tematikájához kapcsolódva, azt a célt kívánjuk szolgálni, hogy a 0-6 éves korú kisgyermekek szülei és nevelői, a velük hivatásszerűen foglalkozók, megtalálhassák az érdeklődésükhöz, illetve munkájukhoz kapcsolódó publikációkat.

A téma bevezetéséül hadd ajánljuk figyelmükbe a felnőtt társadalom felelősségére figyelmeztető alábbi gondolatokat!

„Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik. Aki mese- és beszélgetéshiánnyal érkezik az oviba, abból majdnem bizonyosan nem-olvasó gyerek, nem-olvasó felnőtt lesz. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse tehát maga a szülő, aki elsősorban nem azzal segítheti a folyamatot, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetével, tiszteletével, hanem azzal, hogy mesél.”

Boldizsár Ildikó

„Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod, vagy fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod be az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra. Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyből és amelyre a felnőtt élet felépül.

Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény."

1998-ban, az Írásbeliség Világnapja (szeptember 8-a) alkalmából a Magyar Olvasástársaság ünnepségein "elterjesztett", ismeretlen szerzőtől származó, a felnőtt társadalom felelősségére figyelmeztető gondolatsor.

Idézet Bartos Éva: Éltető irodalom c. Bevezetéséből