Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermekáldás a székelyeknél

2008.08.21

A ti formátokra szüljetek embert a világra, hogy lássátok magatokat benne"

Megfigyeléseim alapján hajlok azt hinni, hogy az 1992-ben bekövetkezett demográfiai megtorpanásban, ami nem égből jövő véletlen villámcsapás, hanem előbb lassú, majd felgyorsult változások eredménye, igen nagymértékben a vallási szekularizáció is felelős, minden szövődményével, áttétével együtt. Az a vallási elidegenedés, melynek szele Csíkszentdomokos fiatalságát, potenciális gyermeknemző rétegét is megérintette, igen, az is felelős a már-már gátlástalan, vagy legalábbis a korábbi szorongásoktól, tartózkodásoktól egyre inkább szabaduló, az abortuszra immár nem titokban és trükkökkel, mint korábban, jelentkező parasztasszonyok számáért. A születések számának csökkenése, az abortuszok számának növekedése ebben a rétegben is egybeesik az istenfélelem tompulásával és a minden téren jelentkező közönnyel, elhatalmasodó önzéssel, a valós keresztényi értékek fokozatos elhagyásával, a másfajta és kétes értékű, éppen pénzen vásárolt, hamar múló örömök hajszolásával. Röviden: a gazdasági, társadalmi, szellemi, erkölcsi, spirituális stb. értékrend elvesztésével, zavarával.

Miért kell a gyermek Csíkszentdomokoson?

Anélkül, hogy az ismétlés hibájába esnék, a korábbi gondolatkör fonalának felvételéhez és a csíkszentdomokosi népszaporodás néprajzi szempontú körének további kiszélesítéséért ismét Bözödi Györgyhöz térek vissza. 1938-ban azt írta Csíkszentdomokosról, hogy ,,…a földbirtok gyenge minőségű. A gazdák hegyeket szántanak, a közbirtok 23—30 hold, de abból sem tudnak megélni. (…) A szaporodás mégis nagy, egy házban átlag hat ember lakik. (…) A születésszabályozást nem ismerik …" (kiemelés tőlem). A Székely bánja szerzőjének ítéletében a már korábban említett szólásmondás érvényesül, amit Csíkszentdomokosra lokalizál: ,,A parasztember annyi gyermeket csinál, ahányat tud." Bözödi úgy véli, hogy Csíkszentdomokoson azért született/születik sok gyermek, mert az itteniek a nemi élet terén kulturálatlanok: ,,nem ismerik a születésszabályozást", tehát a házasfelek nemi életében primér ösztönök munkálnak elsődlegesen. A korábban elmondottak, a felvonultatott adatok, noha más összefüggésben idéztem, mégis bizonyítják, hogy nem így van. Legalábbis nem általánosítható, nem sarkítható ennyire. Bözödinek csak akkor lehet igaza, ha a paraszti műveltséget az orvostudománnyal helyezzük szembe. Bözödi nem számol egyrészt a fogamzás elhárításának és a magzatelhajtásnak népi praktikáival, a házi abortusz tényével, másrészt a csíkszentdomokosiak gyermeket akaró ideológiájával és erős katolikus hitével, mely, mint láttuk, a gyermeket Isten ajándékaként védi és menti. Szemléletére rácáfol az is, hogy az utóbbi évtizedek egészségügyi felvilágosító, nevelő munkája (az 1950-es, 60-as évektől a szülői szerepre érett lakosság iskolázottsági szintje hét, illetve tíz osztály!), valamint az orvosi beavatkozás adottsága, lehetősége ellenére sem csökken a szaporodás. Sőt, néhány évben felülmúlta az ún. ,,tudatlansági" időszakok gyarapodását. Bözödivel ellentétben Venczel József a csíkszentdomokosi gyermekáldás más motivációjára érzett rá: figyelmét a csaknem kultusznak nevezhető gyermekszeretet ragadta meg. A falu erkölcsi, lelki erényeit felsoroló mondatában a leghangsúlyosabb értékítélet a gyermekre vonatkozik (Márton Áron püspök életpéldája. Kolozsvár, Gloria 1938.). ,,Csíkszentdomokos hagyományőrző ősi falvak sorából való. Nincs külön történelme: egy a csíki falvak közül, népe kemény és rendíthetetlen: századok óta küszködik a rossz termésű határral, viaskodik a szegénységgel, de bátran vállalja a nehézségeket, szereti a gyermeket..." (kiemelés tőlem). A 80-as évek derekától végzett kutatásaim eredményei amilyen mértékben cáfolják Bözödit, olyan mértékben igazolják Venczel Józsefet. Azt jelezni kívánom, hogy a két észrevétel nem egymás ellenében, egymás cáfolataként fogalmazódott meg. Ellenkezőleg, valószínűleg egymástól függetlenül. Venczel hangsúlyos kijelentésének valóságalapja igen nagy, de a csíkszentdomokosi gyermekigenlés realizmusának csak egy példája. Ennek sokasítását kísérelem meg a továbbiakban, illő alkalommal népmesei példákat is idézve azzal a szándékkal, hogy újólag érzékeltessem a népmese ,,kellene-lenni-világ" normatív, de művészi igénnyel tükrözött-kifejezett elvárása és az élőben megfogalmazott életszemlélet harmóniáját. Más szóval az egyazon életérzés megnyilatkozását a kultúra teljes hosszában és mélységében. Megszólaltatott adatközlőim (azonosságukat nemük — F., N. —, életkoruk és a közlés évének megjelölésével jelzem) a gyermekről és az iránta tanúsított sajátos magatartásról, a családról vallanak, a gyermek családban elfoglalt helyéről, fontosságáról, és vallanak az egymásért való élésről, az önzésről és önzetlenségről is. Megtévesztő szinonima A sajátos csíkszentdomokosi (de székelyföldi is) gyermekcentrikusság érdekes módon már a szóhasználatban is tetten érhető. A család akkortól és akkor család, ha gyermek van. Mi több, a család szó a gyermek szinonimája, és tartalmi súlya így nagyobb, mint magának a gyermek szónak. Néhány tőmondat így fordítható le: ,,Van-e család?" = Van-e gyermek?; ,,Jő a család" = Jön a gyermek; ,,Megvan a család" = Gyermek(ek) születtek; ,,Ott van a nagy család" = Sokgyermekes család. A gyermek tehát társadalmi állapotot, házasságot minősítő, legitimizáló ,,fokozat", illetve gyermek nélkül a házasság még nem elfogadott családalapítás Csíkszentdomokoson.

Miért kell a gyermek Csíkszentdomokoson? Megismétlem a kérdést, hogy a motivációk körét elindíthassam, adatközlőim vallomásával.

a) Mert az élet értelme, öregségben támasz, a vagyon örököse, legyen, aki eltemessen...

,,Gyermek nélkül mit ér az élet, örökké azt mondták. Nem ér semmit. Kinek nem lett gyermeke, az bánatába azt se tudta, mit csináljon. Inkább örökbe vett, de magára úgy se ült. Hogy öregségikre legyen nekik valakijök, aki eltartsa, s aki eltemeti. Legyen, akire hagyni a vagyont. De a legfontosabb, hogy legyen, aki rendezze őköt öregségükre." (N., 80, 1987) ,,Azt es neztük, hogy a vagyont legyen, kire hagyni. Ugye, az országok es így vannak. Ma nezik azt es, hogy legyen örömem, mert van, akit növeljek." (F., 76, 1987) ,,De mennyire szükséges a gyermek! Például nekem csak egy van, s úgy hiányzik a többi. Leánykoromban örökké azt mondtam, hogy nekem legyen sok. Mert én nagytátámnál nőttem fel. Nekük gyermekek nem lett. Édesanyámot úgy vették örökbe, s férjhez adták 17 éves korába, s akkor mikor akkora lettem, elvettek engem. Én láttam akkor nagytatámékon, hogy búsulnak, hogy nem lett gyermekek. Hogy mekkora aggodalom volt ezért. Láttam rajtik azt a nagy bánatot. Hogy nincs, akire hagyni a vagyont." (N., 69, 1997) ,,Kellett a sok gyermek, hogy a háznál maradjon örökös, maradjon a nemzetség a háznál. Sőt, örvendtek, ha előbb fiú lett. A menyecskét ilyenkor nagy tiszteletbe tartották. Megkeresztelték a nagytatája nevire. Az újszülöttnek most is úgy örvendnek, hogy arra gondol mindenki, hogy öregségire lesz, akihez támaszkodjék. Gondjikot viselje. Inkább az öröm nagyobb." (N., 78, 1997)

b) Hogy ne fogyjon ki a família...

,,Kell a gyermek azért, hogy ne fogyjon ki ez a família. Én például má kifogyok! Én má erről az udvarról, ha meghótam, többet ezen az udvaron Szabót nem keresnek. Ha én kihalok, itt má O. I. lakik. A Szabó nemzetségnek vége. Az utókor nem tudja, hogy itt valamikor Szabó lakott." (F., 76, 1987) ,,Szükséges a gyermek. Én annak tartom. Mi azt mondjuk, helyettünk legyenek a gyermekeink. Ugye, mondják, hogy a Bara faj kihal, a Szőcs faj kihal. Hát ne haljon ki!" (N., 66, 1989).

c) Hogy legyen családom...

,,Gyermek kell. Azt mondták, legyen családom, mert hát család nélkül nem érünk semmit. Például én es elvehettem volna egy szebb, jó gazdag leányt. Igaz, csángó leány volt. Odahátra, Gyimes fölött, ott hálogattunk, én mint legény. A leján es ott volt. De aztán a beszédeken keresztül kijött jól, hogy a lejánnak gyermek nem lesz. Az édesanyja mondta el, aszondja, Erzsikének nem lesz gyermek. Mert fiatal volt, úgy 8—9 éves, s egy döfős bika lenyomta volt. S a belső szervezetit esszetörte. Én hátoltam Erzsikét eleget, de nem lett gyermek. S azt mondtam, ha nem lesz gyermek, nekem nem kell. Nekem gyermek kell." (F., 76, 1987). ,,Én a nagy családokra olyan bosszúsággal vagyok. Olyan szép, amikor ez is jő, az is jő. Nem baj, nehézséggel, lemondással jár, de szép." (N., 69, 1997)

d) Mert gyermek nélkül áldás sincs...

"Gyermek nélkül áldás sincs. Isten áldása a gyermek. Azért volt ezelőtt annyi, mert Isten áldásának tekintették. A mi családunkban mindegyiknek sok gyermeke lett, édesanyámtól elkezdve." (N., 78, 1994) ,,Mondták, hogy tovább aprózódik a birtok. Régebb azt es mondták. S méges, akkor több volt a gyermek. De azt es mondták, ahogy jő a gyermek, úgy jő a segítség a szülőknek. Úgy szerre születnek, s nőnek fel, s az egyik ezt segít, s a másik azt segít, s az ember olyan boldog, mikor összegyűlnek, s látod, hogy »Istenem, ezek az enyémek!«" (N., 69, 1995)

e) Mert öröm s boldogság...

,,Ahol nincs gyermek, ott semmi boldogság nincs. Most es így van. Úgy rosszak, s méges öröm s boldogság... Így veszekedünk miattuk, de méges örvendünk a gyermeknek. Ott, ahol nincs, csak egyfelől leélik az életjöket, semmi öröm nélkül." (N., 78, 1994) ,,Nekem van hál’ Istennek öt gyermekem. De én úgy örvendek nekik. Mindegyik, amikor hazajő, új vendég. Mert ez van itthon, amelyikkel lakom, s egy leányom Bánosba (falurész), a többi három mind idegenbe van." (N., 66, 1997) ,,Mindegyik gyermekben valami megnyilvánul. Nekünk úgy vagyonunk nem volt, csak örömet jelentettek a gyermekek." (N. 45, 1994) ,,Valami mindegyikben van, s annak a szülő csak örvend. A gyermekek közt van ilyen is, olyan is. Ha ügyes s jó, örvend a szülő, ha bajt hoz, búsul a szülő. Vegyes az élet." (N., 43, 1994) ,,Én szidom az onokáimat is, hogy utáljátok magatokat?! Mert nem lett gyermekjük. Utáljátok magatokat? — kérdeztem. Nem akarjátok, hogy a tük formátokra szüljetek embert a világra?! Hogy lássátok magatokat benne?! Ezt mondtam én az onokáimnak. Én, mikor megszültem a gyermekeimet, melléjem tette a bábaasszony, s láttam azt a szent mosolyukot. Soha életemben olyan boldog nem voltam, mint akkor." (N., 80, 1987)

f) Mert szerettük a gyermeket...

,,Mi örültünk nekik, a vagyonra nem akaszkodtunk. Szerettük őköt, s a mai napig es szeressük. Ha lássák, hogy betegeskedünk, futnak ide." (N., 66, 1997) ,,A régi időben, az én időmben a vagyon volt a szempont. De aztán jött ez a csao (ti. Ceauşescu korszaka) világ, hogy vagyon nélkül maradtunk, s milyen jó volt, hogy volt gyermek. Szerettük a gyermeket." (N.,55, 1995) ,,A gyermekbe az ember örökké a szebbet s jobbat lássa. Legalább amíg gyermekek. Evvel a nagy szeretetvel növeljük őköt. Aztán, hogy a társadalom hova viszi el, az ugye a jövő titka." (N., 80, 1987) ,,Ott, ahol 16 lett, a harangozóéknál, azt mondták, nem baj, csak legyenek épek s szépek. Igaz, hogy azok es voltak. Most halt meg, nemrég az asszony. Kilencven nem tudom hány éves volt, de azt mondta, »Jaj, Erzsi, hogy szerettem volna még a gyermekeim közt élni!«" (N., 66, 1989)

g) Mert nem hagytuk fogyni a magyarságot...

,,...Mondtam itt néhány fiatal menyecskének: akkor is volt szegénység, a mi időnkben, de még milyen!, de azért nem hagytuk fogyni a magyarságot. Mások úgy szaporodnak, mint a nyúl, mi pedig, magyarok szégyellhessük magunkot, így mondom, beleértve magamot, me jobban kellett volna tusakodjunk. Szedik ezeket a tablettákot, jódtinturás spriccot, s akkor katéter! Ez az isten nálunk. Az, hogy legyen az a szép gyermek, az az okos magyar, hogy tudjuk, hogy magyar... Inkább megöli magát, de akkor se akarja." (N., 65, 1989)

Szerző: Balázs Lajos

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.