Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csíkszentdomokos hátrányban

2008.08.21

Csíkszentdomokos áldásos átka [ 2008. május 28., 08:51 ]

Tizennyolc halálos munkabaleset, 217 szilikózis megbetegedés – ez Csíkszentdomokos 1955 és 1990 közötti statisztikája, de a bánya által a falunak okozott károk listája ezzel nem ér véget, sőt ma, több mint egy évvel a bánya bezárása után is tart. Épp ezért lehet elgondolkodtató Csíkszentdomokos példája most is, amikor több székelyföldi településen szeretnének bányát nyitni, rendszerint kívülálló, külföldi vállalkozók. Az egykori Balánbánya, a fejlődő bányatelep, akár egy királyi udvar, vonzotta az embereket. Ha már messzi földről is ide jöttek szerencsét próbálni románok, magyarok, németek és mások, hogyne indultak volna Balánbányára munkát vállalni a közeli Csíkszentdomokos lakói is. Annál is inkább, mivel a bányatelep 1967-ig Csíkszentdomokos része volt. Ugyanakkor a szolgáltatási egységekben sok nő alkalmazást nyert, és termékfölöslegüket (tej, tojás, zöldség) is Balánbányán értékesítették a domokosiak. A csíkszentdomokosi Böjte Domokos ötven évvel ezelőtt nagy reményekkel vállalt földalatti munkát Balánon. „Nem volt más hely, merre fogni – emlékszik vissza a nyugalmazott bányász. – 1958-ban, amikor engem alkalmaztak, kb. 200-an ingáztunk innen. Előnye az volt, hogy jól fizettek, s a hátránya az, hogy most nem tudok lélegzeni, nincs tüdőm. Szilikózisom, harmadfokú szilikózisom van, ennyi az egész. A szív es meg van gyengülve. Nem kapom a levegőt.” Böjte Domokost 1960-ban munkabaleset érte. Túlélte. A bánya 2006 nyarán zárt be – hatása ma is tart. Fotó: Berszán-Árus GyörgyA szilikózist viszont nem kerülhette el. 1967 óta kezelik e betegséggel, 1972-ben betegnyugdíjazták. Vele együtt ma is csaknem negyven tüdőbeteget tartanak számon a faluban, köztük olyat is, aki nem a bányában, hanem „csak” a derítőnél dolgozott. A zagytározó A zagytározó vagy ahogyan itt nevezik derítő, vagy meddőhányó ma is fenyegetőn terpeszkedik a falu fölött. 130 hektárnyi, több millió köbméternyi zagy. 130 hektárnyi tönkretett csíkszentdomokosi kaszáló, amelyért soha nem kapott kárpótlást a település. „Valamikor olyan volt ez, mint egy félig főtt tojás – magyarázza Miklós Márton alpolgármester. – Ha a tojásnak a héját lebontják még mindig ép a tojás, ha a fehérjét egy kicsit megsértik, akkor, domokosi szóval élve, kibuggyan a sárgája, és akkor az már megfoghatatlan, főleg, hogyha nincs rákészülve az ember. Ugyanez történhetett volna a derítővel is: a kisebb árból nagyobb lehetett volna, az érből hatalmas vízmennyiség zúdulhatott volna rá a falura egy gátszakadás esetén.” Megállapodás Csíkszentdomokos község és a Monarchia kincstára közöttAz alpolgármester szerint ma ez a veszély már nem áll fenn, viszont nem szűnt meg a zagytározó környezetszennyező hatása. A tározót a bánya bezárása után fél méter vastagságban termőfölddel kellett volna lefödni és növényzetet telepíteni rá, de ez még nem történt meg. „A szél széthordja a faluban, főleg az északi felében a száraz port, amiben tulajdonképpen szilícium-dioxid található, és azt az ember a friss levegővel beszívja. Porlerakódást okoz a tüdőben, és ez a szilikózis kezdő fázisa.” – tette hozzá az alpolgármester. A munkanélküliség Miklós Márton a bányától ment nyugdíjba. Mondhatni, szerencséje volt, hogy a vállalat 2006-os bezárása előtt elérte a nyugdíjkorhatárt, ugyanis nagyon sokan váltak a bányabezárás után munkanélkülivé Csíkszentdomokosról. „Volt egy időszak, amikor 8-10 autóbusz szállította a faluból a Balánbányán dolgozó személyzetet, a bányászokat és kisegítőket – emlékszik vissza az alpolgármester. – Igaz, ma sokan élvezik a nyugdíjat a letöltött munkaidő után, de bizony sokan elhaltak, és sokan munka nélkül maradtak.” Az elbocsátott bányászok végkielégítést és két éves segélyt kaptak, de a segély lejárt, s most már hivatalosan is munkanélkülinek számítanak. A Hargita Megyei Munkaerőképző és -elhelyező Ügynökség április végén 94 munkanélkülit tartott számon Csíkszentdomokoson (összehasonlításképp: Balánbányán ugyanakkor csak 150 munkanélküli volt). Van, aki vándorbotot vett a kezébe, külföldön, esetleg a megyeszékhelyen próbált munkát keresni, van, aki a gazdálkodást folytatta. Csakhogy a domokosiak szerint itt gazdálkodásból nem lehet megélni. Szegény a föld, sziklás a talaj, s az Olton kívül a kutak vize is évtizedekig nagymértékben szennyezett volt. Az Olt A ma is szivárgó bányavizeket az előírások szerint egy újonnan létrehozandó kezelőállomás kellene hogy tisztítsa, a jelenleg működő derítőállomás ugyanis még nem megfelelő. Így az Olt ma is valamelyest szennyezett, de tény, hogy vize látszólag tisztul, és ismét kezdték birtokukba venni a halak. Nemrégiben még pisztrángot is láttak az Oltban a csíkszentdomokosiak. Súlyosabb gond viszont az örökös árvízveszély, mivel a bánya miatt az Olt medrébe terelték át az egyik nagyhozamú patakot, a Lok patakát. Szépreményű bányászifjak 1956-ban„Ez egy nagyon fontos és kényes téma – magyarázta kérdésünkre Darvas János, az Olt vízgyűjtő medence Hargita megyei igazgatóságának főmérnöke –, ugyanis egy 15-30 köbméter/ secundumos vízhozam van átvettetve az Oltba, ami meghaladja a meder kapacitását.” Darvas szerint ez az egyik oka a gyakori domokosi árvizeknek, annak, hogy házakat, pincéket önt el a víz, és ez a probléma nem oldódott meg egyszerűen a bányabezárással. A vízügyi igazgatóság kérte ugyan, hogy a bánya-felszámolási munkálatok során, ha már a Lok patakát nem is lehet visszatéríteni, de növeljék meg az Olt meder kapacitását, de ez ügyben sem történt még előrelépés. „Sok jót, de sok rosszat es hozott a bánya – mondta beletörődéssel Böjte Domokos. Rengeteg talajt elvettek a domokosi néptől. Ami a derítők alatt van, ami csak java volt a kaszálóknak, az mind el van véve, s azok mind finom kaszálós területek voltak. S aztán betegséget es hozott, baleseteket es. Ha elölről kezdeném, nem maradnék Szentdomokoson, mennék valamerre kifelé, ahol adják a laskát.” – foglalta össze élettapasztalatát a betegnyugdíjas bányász. A sors iróniája, hogy a baláni rézbánya Csíkszentdomokos területén kezdte meg működését. Az első megállapodás Csíkszentdomokos község és a Monarchia kincstára között több mint kétszáz éve, 1807-ben jött létre. A jegyzőkönyvíró akkor így fogalmazott: „Községünk határa Balán nevezetű földjének gyomra a természettől értczel vagyon megáldva”. Ma már jogosan merül fel a kérdés: áldás vagy átok volt ez az érc?

Daczó Katalin, Csíki Hírlap

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.